Jane Austen - Büszkeség és balítélet

3:47

It is a truth generally acknowledged that Austenweek must start with a little raving about Jane Austen's best and most popular book, Pride and Prejudice. As a lot of posts will be related to this book, it seemed more than obvious that I write a tiny bit about one of my favourite books.

Mivel mással kezdhetnénk az Austen-hetünket, mint a Jane Austen legismertebb és legnépszerűbb könyvével, mint a Büszkeség és balítélettel? És úgy is több bejegyzés fog majd kapcsolódni ehhez a könyvhöz, szóval a teljesség igénye nélkül íme egy rövid "ajánló" az egyik kedvencemről! 

Remélem, azok, akik eddig még nem olvasták a könyvet, most majd kedvet kapnak hozzá, a "visszaesők" pedig újra elolvassák. :)


Több sikertelen próbálkozás után úgy döntöttem, hogy nem próbálom meg összefoglalni a történetet néhány mondatban, mert egyszerűen nem lehet, hanem inkább leírom, hogy nekem miért tetszett annyira, és miért olvastam el ezt a könyvet olyan sokszor (és hogy miért tudtam Elizabeth és Darcy karakterfejlődéséről öt oldalas dolgozatot írni, teljesen egyedül). 
Először is, magát a történetet szeretem - a Büszkeség és balítélet számomra nem annyira az "otthon ülünk és de szerelmesek vagyunk"-típusú könyv (mármint amennyire egy 1813-as könyv ilyen lehet), itt néha történik is valami "izgalmas" is, legalább egy beszélgetés vagy egy levél, ami új fordulatot hoz. Aztán ott vannak a szereplők (vonatkoztassunk el Darcy-tól egy pillanatra, oké? :D) - ahogy az ember halad előre, a főszereplővel együtt változik meg a véleménye több szereplőről is, és végigköveted, ahogy a főbb szereplők is megváltoznak. És persze vannak olyanok is, akik semmit sem változnak, pozitív vagy negatív értelemben. Egyébként Jane Austen nagyon jó volt a karakterei ironikus ábrázolásában, ez főleg a mellékszereplőkre lesz érvényes ebben a könyvben, a humora pedig a párbeszédekben mutatkozik meg.
Ezt a könyvet csak szeretni lehet.

Egészen biztos vagyok benne, hogy azok, akik csak egy kicsit is szeretik a romantikus regényeket vagy a "kosztümös könyveket", a Büszkeség és balítélet az egyik kedvencük lesz. A történet (akármennyire utálom is ezt a szófordulatot használni) magával ragadó, a könyv olvastatja magát, és többszöri újraolvasásra is ugyanolyan jó, mint amilyen legelőször volt. :)

I've been trying to summarise the story of Pride and Prejudice and failed (I don't want to spoil anything for those who still haven't read it), so why not just mention a few things that made me love this book as much to re-read it several times (and to write one of my seminar papers only on the character development of Elizabeth and Darcy). 
First of all, I love the story itself - for me, it wasn't a "let's sit at home and be so in love" type of book (okay, as much as a story that was written in 1813 can allow it), there is a bit of excitement, at least a witty conversation or a letter that changed the course of the story. I also love the characters (and please forget about Darcy, just for a minute) and the way they are described. As the story evolves, you change your opinion of characters with Elizabeth, and you kinda witness how the main characters change too. And - of course - there are characters that don't change, either it is positive or negative in their case. Jane Austen did really have a witty and ironic stlye, she was so great at portraying her characters in this ironic way and wrote funny and sassy dialogues. 
You gotta love it.

I am absolutely sure that you will love this book if you like romantic stories just a bit or enjoy 'period books', and that Pride and Prejudice will become one of your favourites. The story is enchanting, you just can't put down the book, and it is always as enjoyable as it was when you first read it.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Üzemeltető: Blogger.